- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
A „Filatorigát” megnevezés sokak számára ismerős, ha máshonnan nem, a szentendrei HÉV ilyen nevű állomásáról. De e név eredete már kevéssé ismert. A „Filatori” elnevezést az 1781-ben épített és 1789-ig működött ötemeletes Filatórium (Selyemfonó) után kapta ez az észak-óbudai terület. A „gát” pedig az ezen a területen 1881-1882-ben ténylegesen felépült védőgátat jelöli.
Az 1775-ös és 1779-es jeges árvizek, az 1838. évi nagy árvíz a dunai védelmi töltésrendszer kiépítésére késztette a kormányt és a várost. 1875-ig a pesti és budai part teljes hosszában elkészültek a magas rakpartok és gátak, azonban Észak-Budán csak a Margit-hídig. Így az 1875-76-os árvíz Újlakot és Óbudát sújtotta leginkább, szabadon behatolva a városba, a kilakoltatottak száma meghaladta az ötezret. Óbudát ezen túlmenően a Filatori területéről a Duna felé (a Filatori-, Radl-, Bründl-, Aranyhegyi-árokban) futó négy bővizű patak is veszélyeztette, hiszen ezek kiöntéséhez elegendő volt, hogy a Duna magas vízállása visszaduzzassza vizüket.
A patakok ellen védő nyugat-kelet irányú, a Bécsi úttól a Dunáig tartó gát felépítésének csak akkor lett volna értelme, ha a Duna óbudai vonalát is gát védi, ezt azonban az állam még nem tervezte megépíteni. 1880 nyara ezügyben sűrű levelezéssel telt a Főváros Tanácsa és a közmunka és közlekedési miniszter között, míg végül a kormány vállalta a megépítést. A Főváros tehát megkezdhette a Filatori védgát Bécsi út és Duna közötti és – erre merőlegesen – a Duna-parton a Zichy utcáig tartó megépítését. A „szárazföldi” gátrész vonalvezetését a Bécsi út felőli részen a Filatori árok, a Dunai részen az árkok közös kifolyójának a Leipziger Szeszgyár feletti helye határozta meg. Az építés 1881 októbere és 1882 februárja között történt. A Bécsi úti téglagyárak bányáiból és a szárazföldi gátrésztől északra eső területekről kitermelt – a levéltárban található különböző számvetések szerint 51-54 ezer köbméter – agyagot és homokot használták fel. Ez kb. 65 ezer fuvart jelentett a kb. 0,8 köbméteres ládájú kubikos lovas kordékkal. A szállítást kb. 20 fuvaros, majd Ritter Antal és Fren Mihály vállalkozása végezte, a gátépítést a Holzspach A. és Fiai cég (amely a Szépvölgyi úti téglagyár működtetése mellett építkezéssel is foglalkozott, később részt vett a Parlament és a Budai Várpalota krisztinavárosi szárnyának építésénél is).
A gáthoz épített felhajtóknak köszönhetően (pl. a Meggyfa, Sorompó, Templom utcáknál, hajógyári hídnál) a gát koronáját útként használhatták, sőt a szentendrei HÉV vonal 1888 óta létező Filatorigát állomásától 1906-ban iparvágányt is fektettek a gátra a Bécsi úton lévő Újlaki téglagyárig, közben a Honvédség élelmezési raktárához (később Óbudai malom) és az Óbudai Fehérítőhöz. Az útvonal megnevezése három évtizeden át Filatori gát volt, csak 1911-ben jelent meg a Budapesti utcajegyzékben a Hévízi és a Bogdáni út megjelölés.
Az eredetileg 5-5,5 m magasságú gát az évtizedek útátépítéseinek és a vágánycseréinek során alacsonyabbá vált, ezt az is lehetővé tette, hogy 1921-től a legnagyobb vízhozamú Aranyhegyi patak már nem erre, hanem – mesterséges medrében – jóval északabbra jutott a Dunába, a másik három patak pedig az 1950-60-as években fokozatosan fedett csatornákba került. Az 1950-es évek közepétől kezdődő építkezések a gát két oldalának feltöltéseivel is együtt jártak, így jelenleg már csak a Hévízi út néhány pontján érzékelhető a hajdani gátnak a környezetéből kiemelkedő vonulata.
Hévízi út , Bogdáni út
Magyarország
Friss hozzászólások