Maison Frida, Magyar utcai luxusbordélyok

A 15. században épült pesti városfal török  uralom utáni újjáépítése  együtt járt a fal belső oldalához tapasztott kis házak feléledésével is, így a falon nyíló Kecskeméti kaputól észak felé nyúlóan (követve a városfal ívét) kialakult a Nach der Ketschkemeter Thor ("Kecskeméti kapu felé" vezető út), majd ebből 1791-től az Unger gasse, 1874-től Magyar utca.  Tekintettel arra, hogy a kezdeti évtizedekben ez volt a valóságos "városszéle", feltételezhető, hogy e házakban már űzték az "ősi mesterséget".

A 18. század utolsó évtizedében lebontották a Kecskeméti kaput és  a városfalnak e szakaszon álló rondelláját, a korábbi funkció megszűntével megkezdődött az építkezés a fal külső, országúti (ma Múzeum körúti) részén.  Sőt, a 19. század első harmadától nagy presztízsű épületek sora emelkedett a "falon túl":  a Nemzeti Múzeum, a Nemzeti Színház, majd a Királyi József Műegyetem, az 1860-as évektől a Múzeum mögötti negyedben sorra épültek a főurak nagyszerű városi palotái (a "mágnásfertály" 31 épülete), 1865-től itt ülésezett a magyar parlament (a mai Olasz Kultúrintézetben). ------ A Magyar utca már a Belváros része lett.

Nem véletlen tehát, hogy a 19. század közepétől sorra gazdát cserélnek az itteni  korábbi ingatlanok, és kétemeletes bérházakat emelnek a régi házak helyén tőkeerős földbirtokosok, kereskedők, magánzók.  És az sem véletlen, hogy amikor néhányukban  - a Pesten már 1867 óta legális - bordély nyílik, akkor ezek lesznek az "üzletág"  néhány tucat  intézménye közül a legnevezetesebb és legdrágább luxusbordélyok. A századforduló és a 20. század első két évtizede során a Magyar utca három - Schumayer Róza, Östreicher (Österreicher) Ede és Schlesinger Lipót tulajdonlása alatti - háza vált a szexuális szolgáltatás csúcsává.

Amikor belügyminiszteri. rendelet  értelmében 1928 májusában a bordélyengedélyek hatályukat vesztették, a házak - az engedélyezett -  "nyilvános találkahely" ("garniszálló") formában folytatták az üzletet. (A nyilvános találkahely különbsége a bordélytól az, hogy nincs szalonja, és a lányok nem ott laknak, tehát az utcán, kocsmában, fürdőben, kávéházban  stb. szerzett partnerrel "szobára mennek".  Rendőrségi statisztika szerint pl. 1921-ben a 30 fővárosi garniban naponta 5-20 alkalommal is kiadtak egy-egy szobát.)

Magyar u. 20.

Schumayer (a róla szóló, illetve az általa írt irodalmi alkotásokban: Pilisy vagy Pilisi) Róza, Krúdy szerint "Pest rózsája", már népszerű volt a pesti gavallérok körében, amikor (35 évesen) 1892-ben megvásárolta  17 ezer forintért a Bendik család Károlyi-kertre néző házát. Még az évben építési engedélyt kapott kétemeletes bérházra, ami rövidesen felépült  (tervező: Illés Gyula műépítész). ----- 1897-es újságközlés szerint a házba  elhagyatott vagy árvaleányokat vett fel, akiket "kézimunkára és házi teendőkre tanítottak". Vendégköre hazai és külföldi arisztokratákból, diplomatákból, költőkből, színészekből állt. A századforduló utáni két évtizedben bútorozott, fürdőszobás, villanyvilágításos szobákat is kiadtak. Az 1910-es évektől 4-6 állandó lakója volt a háznak, kereskedők, tisztviselők. ---- Az I. világháború idejére "kaméliás" népszerűsége lecsökkent, 1931-ben bekövetkezett halálakor Krúdy írt nekrológot.

Magyar u. 29.

Az 1846-ban Tóth Gáspár által építtetett házat (terv és kivitel: Wagner János) lánya Tóth Vilma örökölte 1890-ben, majd Dobrowszky Ágost neves könyvkereskedő nejeként az ottlakás mellett  az 1900-at követő években teljes ellátással szobakiadást is végzett. Tőle 1903-ban vásárolta meg Östreicher Ede és neje 110 ezer koronáért, a bordély működtetéséhez szükséges átalakításokat elvégeztetve (tervező és kivitelező: Rajky Béla kőművesmester). 1905-ben 14 bejelentett lánnyal indult a bordély. A törvénnyel néhányszor ütköző  tulajdonos nagyhírű intézményt hozott létre, amelynek elterjedt neve - feltehetően - az igen karakterisztikus üzletvezető madame Frida révén Maison Frida ("Frida háza") lett. ---- A bordélyt 1922-től (évi 120 ezer koronáért) bérlő Krügler Jakabné 1927-ben 100 ezer sillingért megvásárolta az ekkor már nagyrészt Bécsben élő alapítótól, és 1933-ban bekövetkezett haláláig "mulatóként" működtette tovább.

Magyar u. 34.

A Katraschnig, valamint a Schuschil családok tulajdonában volt két szomszédos házat  1878-ban vásárolta meg Vojnits Tivadar bácskai (bajsai) földbirtokos.  Felesége Vojnits Mária a két telek összevonásával építtette fel a ma is álló kétemeletes házat (tervező: Landherr Gyula). Itt laktak, majd a férj 1892-ben és feleségének 1904-ben bekövetkezett halálát követően az örököstől Schlesinger Lipót és neje vették meg a házat 120 ezer koronáért. Kifejezetten bordély céljára (amit máshol is működtettek), ők Budán egy Margit rakparti, majd egy Török utcai bérházban laktak. --------  1926-ban a bordély kényszerű megszűntét követően garniszállodává (előbb penzióvá) alakíttatták át "Splendid" néven. ------ A férj 1929-ben bekövetkezett halála után az özvegy működtette tovább, majd az ő 1937-es elhunytát követően örökösük Selye Géza, majd Berkovits Sámuelné. ------  1946-tól a József Attila Népi Kollégium kapott ideiglenes otthont az épületben, majd 1948-ban - Gobbi Hilda közreműködésével - a Jászai Mari Színészotthon  Egyesület végeztetett helyreállítást és belső átalakításokat.