Sáros fürdő

A Gellért  Fürdő és Szálló helyén már az Árpád-korban is melegvizes nyílt fürdő működött,  a XV. század óta fordulnak elő róla adatok. A török korban Aga-ilidzse (Aga-fürdő) vagy más néven Adzeike-ilidzse (Szüzek-fürdője) később gyógyiszapja miatt a „Sárosfürdő” nevet kapta.  Buda visszafoglalása után előbb kincstári, majd magán, aztán városi tulajdon lett; 1809 óta ismét magánbirtok. Egy 1827-ben megjelent német nyelvű útikönyv szerint a fürdőhöz szálláslehetőség is csatlakozott, majd 1832-ben kezdődött meg az első, valóban nagyobb méretű szálloda és fürdő építése. A 19. század folyamán Sárosfürdőként emlegetik és jó állapotú, kellemes fürdő- és szállóépületnek tartják. Képek is ebből az időszakból maradtak fenn.

Egészen 1894-ig, amikor a főváros a területet kisajátítva, a Ferenc József  (Szabadság) híd építése előtt lebontatta. Helyére fürdőszálló építését tervezték (még Sáros fürdő néven), az 1905-ben meghirdetett pályázaton két elsődíjas pályamű született: a Sebestyén Artúr és Hegedűs Ármin, valamint a Sterk Izidor által tervezett. A végső terveket 1909-re készítették el, ezek ötvözése került végülis kivitelezésre,  de költségvetési nehézségek, majd a háborús viszonyok miatt csak 1918-ra készült el a későbbi Gellért Fürdő és Szálló.