Első Magyar Gazdasági Gépgyár (EMAG)

A vállalat jogelődje Grossmann-Rausenbach Gazdasági Gépgyár néven 1881-83-ban alakult Budapesten, a Váci út 7. (a századfordulótól már  19.) alatt. Főként gőzcséplőgépek és kisebb mezőgazdasági gépek gyártásával foglalkozott. 1889-ben került a Pannónia Gőzmalom tulajdonosainak kezébe, akik az Első Magyar Gazdasági Gépgyár (EMAG) néven részvénytársasággá alakították át. A századfordulóra a gyár alkalmazottainak száma elérte a 800 főt. Az első világháborúban az EMAG is bekapcsolódott a haditermelésbe: vasúti kocsikat, lövegtalpakat, pontonokat és egyéb vasszerkezeteket gyártott és szállított a hadseregnek. 1916-ban új üzemág létesítésével megkezdődött a malomipari termékek gyártása. Az 1928-as gazdasági világválság után  részt vett a legnagyobb konkurens Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Magyar Gépgyári Művek Rt., valamint a MÁVAG és a Ganz által létesített kartellben. Megélénkült az export Olaszország, Franciaország, Finnország felé. Ennek ellenére termelése veszteséges volt, így 1939-ben beolvasztották a  Vadásztöltény- Gyutacs- és Fémárugyárba, egyúttal ismét megkezdődött a haditermékek gyártása.

Az államosítást követően, 1950-ben elkészült a gyárban az első hazai kombájn, amiből 1960 májusáig tízezer hagyta el a gyárat,  és amikből exportcikk is lett: Csehszlovákiába, Jugoszláviába, összesen 14 országba szállította az EMAG saját gyártmányait, még Brazíliába és Kínába is eljutottak a hazai kombájnok.

A gyárat 1963-ban számolták fel. Mára az épületek közül csak a két Váci útra néző maradt meg (részben).