Tattersall, Nemzeti Lovarda

Az 1827-ben a Gubacsi határban, 1880-ban a Csömöri úton a Városligetben, végül 1925-ben a Kerepesi úton megnyílt lóversenyterek, illetve az 1857-ben a Nemzeti Múzeum mögött megnyílt fedett Nemzeti Lovarda mellett a fővárosi   lovassport és lósport jelentős helyszíne  volt a Tattersall.

Főként a  lóvontatású közlekedés igényelte a lótenyésztés és -kereskedelem fejlesztését, ezért az  1877-ben létrejött Lótenyésztés Emelésére Alakult Rt. 1878-ban megállapodást kötött a fővárossal, hogy 30 évre megszerzi „lóvásártérül” a Külső-Kerepesi út mentén fekvő Városi Omnibusz Telep területét (ahol nyilvánvalóan már volt lótartás). Az itt megindult tevékenységek (lovak bértartása, kiállítások, vásárok, árverések  rendezése) megegyeztek azzal, amit a nagyhírű Richard Tattersall folytatott 1760-től Londonban, így „védjegyként” (más városokhoz hasonlóan) ez az intézmény is megkapta a „Tattersall” nevet.

A lóversenyek iránti igények kielégítésére 1883-ban  állandó ügetőpályát adtak át a Tattersall területén. 1894-től a fedett csarnokban új színfolttal bővült a telep tevékenysége, ekkor rendezték meg az első budapesti lovasversenyt  (díjlovaglás, díjugratás, szalagtépés). A bérleti idő lejártával, 1909-ben a terület ismét a Székesfőváros kezelésébe került. Ettől kezdve itt rendezték Budapest hivatalos lóvásárait, s a Tattersall ekkortól vált minőségi  lóvásárhellyé. Itt alakult meg 1914-ben az első magyar, kifejezetten sportlovaglással és lovasversenyek rendezésével foglalkozó szervezet, a Budapesti Lovassport Egyesület.

1931 májusában a Főváros Törvényhatósági Bizottsága elfogadta a Budapesti Ügető Egyesület kérését, miszerint a Tattersall területén építenének maguknak új ügetőpályát. 1932-33-ban felépült az ügetőpálya két tribünje, valamint az új fedett csarnok. Ez  1932-es átadásakor Európa második legnagyobb fedeles lovardája volt, páholysorában 1000 ember fért el, a telep 20 istállójában pedig 308 lovat lehetett elhelyezni. Az 1933-ban átadott ügetőpálya volt az első Európában, melynek lelátóit és pályáját villanyvilágítással látták el. 1939-ben bővítésként egy új tribün és a pálya végén köríves istállósor épült. A létesítményeket ifj. Paulheim Ferenc (1867-1937) műépítész tervezte (aki a székesfővárosi kislakásépítkezés Raktár utcai és Nagyszombat utcai  „városi házi” tömbjeit  is).

A II. világháború során megsérültek az épületek, a pályák, de a romok eltakarítása, a fedeles lovarda kijavítása után  ismét megindult az élet a telepen. 1952-ben bezáratták a fedett lovardát, lebontották tetőszerkezetét, falait bedöntötték. Csak a mai főépület, az egykori tribünje, a "kóbli" maradt meg belőle. Az 1960-as években a már lebontott Ybl-féle épülettől megörökölte a telep a Nemzeti Lovarda elnevezést, de továbbra "Tattersall"-ként emlegették. 1985-ben végre átadásra került egy új fedeles lovarda, a hozzá kapcsolódó istállókkal és öltözőkkel.

A fenntartás egyre veszteségesebbé válása miatt 1998-ban a Tattersall ügetőpálya részét eladták, helyén a következő évek során hatalmas pláza épült. Újabb tárgyalások szerint a maradék funkciók is átkerültek volna a  Szent István Egyetem  Állatorvostudományi Karának Üllőn lévő Dóra-majorjába.  Így a nagymultú intézmény nyomtalanul eltűnt volna. Legújabb hírek szerint a Magyar Lovassport Szövetség vagyonkezelésébe került a Nemzeti Lovarda, így talán elkerülhető ez a vég.